Az én ösvényem

 21 éves vagyok (valójában pont félúton vagyok a 21 és a 22 között) és nagyon sok mindenbe belekezdtem az évek során, nagyon sok minden érdekelt. Persze gyerekkorban mindenki napról-napra más akart lenni, ha felnő, s ez nálam sem volt máshogy: énekes, régész, író, ügyvéd, színész és még sorolhatnám. Ezeknek a nagy részét valamilyen szinten ki is próbáltam és általában jól éreztem magam közben... de még mindig nem tudom, hogy mi leszek, ha nagy leszek, pedig már nagy vagyok.


          Emlékszem, általános iskola felső tagozatában elmentünk az osztállyal az iskolakiállításra és ott teljesen beleszerettem a divattervező sulikba. Mindig is nagyon szerettem rajzolni és már akkor nagyon sok ruhatervet készítettem, így talán valamilyen szinten tudatosan kerestem ezeket az iskolákat. :) Szóval leszögezhetjük, hogy már 12-14 éves korom óta ez vonz. Ezzel szemben mégsem mentem divatsuliba és ez így teljesen jó is volt, nem bánom, hiszen nagyon sok jó dolog történt velem a gimi alatt, sőt, talán eddigi életem legszebb négy éve volt. Ott beleszerettem a színjátszásba... és bevallom, mind a mai napig remélem, hogy egyszer lesz lehetőségem komolyan foglalkozni ezzel is.


          A gimnázium utolsó egy-két évében elkezdtem csomózott karkötőket készíteni megrendelésre. Szerettem csinálni és volt is rá vevő bőven, de nem gondoltam úgy, hogy ezzel szeretnék majd foglalkozni a későbbiekben is. Gimiben is serényen terveztem a ruhákat és gyakran megfordult a fejemben a divatiskola, de végül kommunikáció szakra mentem. Hogy mi motivált abban, hogy ezt a szakot válasszam? Valójában azon kívül, hogy szeretek beszélni semmi. Egyre több csalódás ért az iskolával kapcsolatban, mert másra számítottam, de szerencsére -végre- már csak fél évem van és -ha minden jól megy- befejezem, lediplomázom.


          A főiskolát megkezdve elkezdtem kacsintgatni egyéb technikák felé is. Ilyen volt például a zsugorka, ami nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet, de azért szívesen használtam és használom mind a mai napig. A zsugi után jött a süthető gyurma. Ezzel már korábban is foglalkoztam, de csak hobbi szinten, de most rögtön belevetettem magam a dolgok sűrűjébe. :) Nagyon szeretem ezt az anyagot, hiszen sok mindenre fel lehet használni és bármit meg lehet formázni vele. Ez lett a fő "területem", a süthető gyurma. Azóta még két dolog megtalálható a kínálatomban: az üvegcsés és az üveglencsés ékszerek. Az üvegcsés kollekciót az Alice Csodaországban ihlette eleinte, de azóta már igen sok féle elkészült. Az üveglencsés ékszerek pedig a leginkább személyre szóló ajándékok lehetnek, s igazán figyelemfelkeltőek.


          Most, hogy lassan befejezem a főiskolát ismét döntés előtt álltam: hogyan tovább? Végül a divattervezés mellett döntöttem. Ha minden jól megy, szeptemberben bele vágok. Ez az a dolog, ami a legtöbbször eszembe jutott, egészen pontosan minden nagy döntés előtt az opciók között volt, csak valahogy kihullott a sorból (Először: inkább a gimi, mint a szakközép, majd: először szerezzek diplomát.), ezért talán ez az, amivel foglalkoznom kell. Bár... ki tudja? De abban biztos vagyok, hogy ez egy olyan dolog, amit szívesen tanulok meg és a későbbiekben is szívesen foglalkoznék ezzel, s ez kezdésnek szerintem jó.


          Természetesen az ékszerkészítést nem szeretném és nem is fogom abba hagyni. Már nem úgy gondolom, mint annak idején a karkötőknél. Igenis ezzel szeretnék foglalkozni a későbbiekben is... sok minden más mellett. :) Meg persze ez is szoros kapcsolatban áll a divattal... s úgy tűnik ez az én "ösvényem". :)