...chill out...

Nos igen chill out... a kedvenc időtöltésem. :) Nem hiába a mediterrán népek iránti vonzalmam, teljesen megértem őket, kell a szieszta. Hogy komolyra fordítsam a szót: tényleg kell, szükség van rá!

Biztos Veletek is előfordult már, hogy kicsit besokalltatok a hétköznapi teendőitektől. Üresnek éreztétek magatokat, kimerültnek, esetleg még hasznavehetetlennek is. Sokan csak rálegyintenek, mondván, hogy "majd elmúlik", de ez nem így van, sőt, inkább egyre elmélyül a rossz kedvünk.

Velem is előfordult, hogy be-bedepiztem. Ilyenkor nem volt semmihez sem kedvem, csak néztem ki a fejemből. Alkotni sem tudtam, mert úgy éreztem, hogy hiába. Nem akartam, pontosabban nem volt erőm semmit sem csinálni, mert úgy gondoltam, hogy minden fölösleges. Kilátástalannak éreztem az egész jövőmet. Eleinte mindig kiváltotta valami, aztán ahogy egyre csak gyülemlett bennem a stressz és egyre nagyobb nyomás nehezedett a vállamra, sűrűbben fordult elő. Végül már nem kellett, hogy legyen a rossz hangulatomnak bármi kiváltó oka. Így keltem fel, ilyen volt az egész napom, így is feküdtem le és ez így ment hosszú ideig. Sokat sírtam ok nélkül és még többet hibáztattam magam, de nem tudtam rávenni magam arra, hogy cselekedjek.

Aztán rájöttem, hogy ez már tarthatatlan. Elkezdtem gondolkodni, hogy mi az, ami megnyugtat, mi az, amitől jobban vagyok. Amit most leírok, az sajnos nem egy recept, ami mindenkinek beválhat, hiszen mindenki más, de az biztos, hogy mindenkinek kellenek a célok, kell az "énidő" (ez nem az én megfogalmazásom, az Angel's Army oldalán olvastam és magamra formáltam a jelentését). Szeretném, ha tudnék néhány ötletet adni, azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogjatok hozzá az életetek "kipucolásához". :)

1. A bakancslista:
Nekem elegem lett abból, hogy eltervezek dolgokat, de a megvalósításukig már nem jutok el. Hiába cetliztem ki az aznapi teendőimet, nem csináltam meg semmit. Éppen ezért még 2011. decemberében összeállítottam egy listát (alkalomadtán bővíteni is szoktam) azokról a célokról, amiket 2012-ben szeretnék elérni és amint megcsináltam valamit, kipipálom. A lista motivált, ám mivel van rá 12 hónapom, nem érzem úgy, hogy sürgetne. Azt pedig, hogy mit csináltam már meg, csak én látom, mivel a Naplómban vezetem a listát. (Azért a páromnak el szoktam dicsekedni, hogy ezt-azt megcsináltam már, hátha csurran-cseppen egy-két jó szó.)

2. A Napló:

Fiatalabb koromban mindent leírtam a Naplómba, aztán kezdtem elhanyagolni az írást. Nem tartottam fontosnak, hogy mindent megörökítsek, mert rájöttem, hogy a memóriám jó, amúgy pedig valakinek tutira elmesélem a velem megesett sztorikat, ezért nem akartam még le is írni. Fölöslegesnek találtam. Véget ért a kamasz kor, nem voltak már emberiséget megváltó gondolataim és titkaim. Aztán rájöttem, hogy jó leírni a dolgokat és visszatértem a naplóíráshoz. Van úgy, hogy semmiségeket írok le, sőt olyan is, hogy oldalakon keresztül ragozom a semmit, de gyakran előfordul, hogy leírok olyan dolgokat is, amiket amúgy nem mondanék el senkinek. Nem azért, mert titok lenne, inkább mert nem tudom elmondani. Önostorozó megjegyzéseket mindig tesz az ember, akkor is, ha másokkal van, de ha egy családtagunk vagy barátunk előtt szúrjuk le magunkat, akkor a dolog veszít az éléből, sőt, inkább azért mondjuk, hogy a másik ellenvessen valamit, amitől jobb kedvünk lesz. Ha ugyanezt a Naplómba írom le, azt csak magamnak szánom. Ha leírom, hogy lusta vagyok, nem fogom a következő mondatban azt írni, hogy "Óh, dehogy vagy lusta, inkább csak meggondolt, de én így szeretlek...". Meg amúgy is, ez így biztos, megszidom magam és ezt írásban is rögzítem, így ha visszaolvasok ugyanúgy elszégyenlem magam miatta.

3. "Énidő":Nah igen, szerintem ez az, ami mindenkinek segít, ami mindenkinek kell. Legalább hetente egyszer szükség van pár órára, amikor csak magatokkal foglalkoztok. Átgondoljátok a hetet, hogy mit hogyan csináltatok, mit hogyan kellett volna és hogy hogyan tovább. Ilyenkor nem érdemes szidni magatokat, inkább csak konstatáljátok, hogy "Oké, ez most nem jól sült el, máskor máshogy csinálom.". Én erre az időre nem szoktam kinti programokat szervezni, inkább bentieket. Minden tekintetben. :) Mint ahogy a neve is mutatja, ez az az idő, amikor csak én vagyok, csak magammal foglalkozom. Én össze szoktam kötni ezt a napot a szépítkezős nappal:
- Kamillás arcgőzölés (Szigorúan műanyag edényből. Ahogy időd engedni, de 20 percig legalább hajolj az edény fölé, takard le magad egy törölközővel. Vigyázz, a kamilla szárít, utána használj krémet! Ha allergiás vagy rá, ne használd!)
- Arcradírozás (Én két naponta szoktam, szerintem nagyon sokat használ. Persze ha sűrűn radíroztok, nem mindegy, hogy milyen terméket használtok. Nekem nagyon érzékeny a bőröm, viszont a pénztárcám nem túl vastag, ezért a radír, amit mindenkinek ajánlani tudok egy Rossmannos termék: Synergen. Egyébként ebből a márkából szerintem minden szuper és ha érzékeny a bőrötök érdemes ezt használni. Én az ő radírjukat, korrektorukat és púderüket használom. Mind érzékeny bőrre van és antibakteriális.)

- Arcpakolás/ Arcmaszk (Sok pakolást otthon is el tudtok készíteni, maszkot pedig a Rossmannban lehet kapni. Nekem eddig mind bejött.)
- Hajmosás (Nálam ez egy elég húzós szertartás. Öblítés-Hajmosás-Öblítés-Balzsamozás-Várakozás-Öblítés-Hajpakolás-Várakozás-Öblítés-Víz felitatása-Hajspray-Hajfénykrém-Bebugyolálás-Várakozás-Amikor már majdnem száraz, egy kis hajszárítás, szigorúan nem túl meleggel, mivel az tönkre teszi a hajat.Vasalás csak 24 órával később! -Mit tegyek, a hajam a gyengém?! XD-)
- Fürdés (A szemedet a habfürdő látványával kényezteted, a lelkedet pedig az illatával. Én imádom a Palmolive Aroma Therapy lila, ylang-ylangos és íriszes tusfürdőjét. Képes vagyok órákig a kádban pihizni, olvasni és Naplót írni. Néha inkább lekapcsolom a fürdőben a villanyt és beviszek egy mécsest, relax zenét kapcsolok, hogy még jobban ki tudjam pihenni magam. Szerintem ez az, amire mindenképp rá kell szánni az időt néha-néha. Teljesen ellazít, megnyugtat és gyakran sokkal jobban jön az ihlet a forró illatos vízben. Érdemes egy törölközőt összecsavarni és berakni a nyakad alá, hogy ne nyomja szét a kád széle, sőt ha maximális hatást szeretnél, még a szemedre is tehetsz nedves ruhát.)

- Manikűr/ pedikűr (Ez már nem annyira nyugtató, de legalább csudiszépek lesznek a körmeid.)
- Testápoló (Ez elengedhetetlen!)

4. Relaxáció:Ez az abszolút chill out. Én ilyenkor betakarózom, felteszem a szememre a Mylomat és pihenek. Se TV, se laptop, csak a csend. Ezzel szemben, ha zakatol az agyam muszáj hallgatnom közben valamit. Nálam ez általában két dologban merül ki. Az egyik a relaxációs zene (pl.: esőerdő és persze még nagyon sokat találtok Youtube-on) a másik egy nagyon régi, Óz, a nagy varázsló mesejáték (olyan, mint a hangoskönyv, de nem felolvassák a történetet, hanem eljátsszák), amit még gyerekkoromban hallgattam. (Innen tudjátok letölteni!)
Érdemes úgy tervezni az idődet, hogy ne legyen belőle probléma, ha elalszol. :) 

5. Selejtezés:
Ezt egy másik gyurmás lány blogjában olvastam. Én idáig még nem jutottam el teljesen, de tervezem. Kiválogatom azokat a holmikat, amikre már nincs szükségem, és így az új ruháknak és az új "énnek" is lesz helye a szekrényben, az életben. :)

6. Apróbb szertartások:

Vannak bizonyos szokások, amik megnyugtatják az embert. Ezek közt vannak jók és rosszak is. Nálam például ilyen kis szertartás a teázás vagy a kávézás. Megnyugtat az elkészítése is, az is, amikor szürcsölöm. Minden egyes korttyal nyugodtabb leszek.


Remélem némileg hasznos volt ez az összeállítás. :) Szívesen fogadom a megjegyzéseiteket és az észrevételeiteket is. 

A zene az kell...1. rész

Már régóta gondolkodtam azon, hogy mikről szeretnék bejegyzést írni itt, a blogon, s végül egy egészen hosszú listát állítottam össze. Természetesen nem csaphattam bele rögtön a lecsóba, ezért írtam „bevezető” részt és egy kis ismerkedős szöveget is. Ha a listám szerint haladnék, akkor most egy életemet meghatározó élmény(sorozat) leírása következne, de úgy gondolom az már túl sok lenne belőlem. Le fogom írni azt is, mert meg szeretném osztani Veletek, de majd máskor. J

A mostani bejegyzésemet az engem megihlető dolgoknak, ebben az esetben főleg a zenének szeretném szentelni. Valószínűleg ez egy több írásból álló bejegyzés lesz, mivel mindig van egy-két újabb kedvencem. Remélem szívesen olvassátok majd ezt a bejegyzést és nem foglak untatni Titeket.

American McGee’s Alice:
Ezt a játékot nagyon szeretem és a zenéi egyszerűen szuperek. Kicsit borongós, sötét, néha félelmetes és sejtelmes. Nem igazán ihletet adó, inkább az alkotáshoz használható tökéletes aláfestő zenének nevezném. Legalábbis számomra ezt jelenti. Néha a monotonitása miatt, néha az óraketyegés miatt. Azt hiszem valamiféle ügyködést, szerelést hallok ki belőle, ami számomra is meghozza a hangulatot a munkához. J

Alice in Wonderland filmzenék:
Az Alice Csodaországban sokat jelent számomra. Mind a rajzfilm, mind a különböző feldolgozások nagy szerepet játszottak az életemben. Kicsi koromban nagyon sokat néztem a Disney mesét, Anya hátán pedig már a hideg futkosott tőle. Huszonegy éves koromban kiderül, hogy több dolog köt ehhez a történethez, mint gondoltam… de ez majd egy másik bejegyzés lesz.
Miért szeretem a zenéit? Nem is tudom, magával ragadnak egy különös világba. Ezeket a zenéket inkább tekintem ihletőnek, mert olyan, mintha a ritmusa és a dallama bekapcsolna az agyamban egy gombot, ami a fantáziámért felelős. Mint egy lepkeháló, úgy fogja be a körülöttem repkedő ékszerötleteket, hogy aztán kiválogassam belőlük azokat, amiket meg szeretnék valósítani.
Munka közben is gyakran hallgatom ezeket a zenéket, mert életet és színt visznek az alkotásimba, a kezembe pedig lendületet.

Avril Lavigne: Alice
Ez a szám nagyon passzol hozzám. Gyakran hallgatom, mind a hétköznapjaimban, mind alkotás közben. Szeretem a szövegét és a dallamát is és úgy gondolom, hogy néhány sor még az ékszereimhez is teljes mértékben illik. Kitaláljátok, hogy melyik? J

Enya:
Enya legtöbb dala olyan, mintha nem erről a világról való lenne és alkotás közben én nem vagyok ezen a világon. J Az ötletek jönnek-mennek, néha felidegesítem magam, de ettől függetlenül végig olyan, mintha egy képzeletbeli, csodaszép réten járnék, ahol minden egyes virágból újabb ötlet bontakozik ki. Talán közhelyes, de nekem akkor is ez a kedvencem.

Spiral Dance:
Kissé mantraszerű, ám mégis varázslatos. J Hallgassátok meg!