A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ékszerkészítés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ékszerkészítés. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 23., hétfő

...chill out...

Nos igen chill out... a kedvenc időtöltésem. :) Nem hiába a mediterrán népek iránti vonzalmam, teljesen megértem őket, kell a szieszta. Hogy komolyra fordítsam a szót: tényleg kell, szükség van rá!

Biztos Veletek is előfordult már, hogy kicsit besokalltatok a hétköznapi teendőitektől. Üresnek éreztétek magatokat, kimerültnek, esetleg még hasznavehetetlennek is. Sokan csak rálegyintenek, mondván, hogy "majd elmúlik", de ez nem így van, sőt, inkább egyre elmélyül a rossz kedvünk.

Velem is előfordult, hogy be-bedepiztem. Ilyenkor nem volt semmihez sem kedvem, csak néztem ki a fejemből. Alkotni sem tudtam, mert úgy éreztem, hogy hiába. Nem akartam, pontosabban nem volt erőm semmit sem csinálni, mert úgy gondoltam, hogy minden fölösleges. Kilátástalannak éreztem az egész jövőmet. Eleinte mindig kiváltotta valami, aztán ahogy egyre csak gyülemlett bennem a stressz és egyre nagyobb nyomás nehezedett a vállamra, sűrűbben fordult elő. Végül már nem kellett, hogy legyen a rossz hangulatomnak bármi kiváltó oka. Így keltem fel, ilyen volt az egész napom, így is feküdtem le és ez így ment hosszú ideig. Sokat sírtam ok nélkül és még többet hibáztattam magam, de nem tudtam rávenni magam arra, hogy cselekedjek.

Aztán rájöttem, hogy ez már tarthatatlan. Elkezdtem gondolkodni, hogy mi az, ami megnyugtat, mi az, amitől jobban vagyok. Amit most leírok, az sajnos nem egy recept, ami mindenkinek beválhat, hiszen mindenki más, de az biztos, hogy mindenkinek kellenek a célok, kell az "énidő" (ez nem az én megfogalmazásom, az Angel's Army oldalán olvastam és magamra formáltam a jelentését). Szeretném, ha tudnék néhány ötletet adni, azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogjatok hozzá az életetek "kipucolásához". :)

1. A bakancslista:
Nekem elegem lett abból, hogy eltervezek dolgokat, de a megvalósításukig már nem jutok el. Hiába cetliztem ki az aznapi teendőimet, nem csináltam meg semmit. Éppen ezért még 2011. decemberében összeállítottam egy listát (alkalomadtán bővíteni is szoktam) azokról a célokról, amiket 2012-ben szeretnék elérni és amint megcsináltam valamit, kipipálom. A lista motivált, ám mivel van rá 12 hónapom, nem érzem úgy, hogy sürgetne. Azt pedig, hogy mit csináltam már meg, csak én látom, mivel a Naplómban vezetem a listát. (Azért a páromnak el szoktam dicsekedni, hogy ezt-azt megcsináltam már, hátha csurran-cseppen egy-két jó szó.)

2. A Napló:
Fiatalabb koromban mindent leírtam a Naplómba, aztán kezdtem elhanyagolni az írást. Nem tartottam fontosnak, hogy mindent megörökítsek, mert rájöttem, hogy a memóriám jó, amúgy pedig valakinek tutira elmesélem a velem megesett sztorikat, ezért nem akartam még le is írni. Fölöslegesnek találtam. Véget ért a kamasz kor, nem voltak már emberiséget megváltó gondolataim és titkaim. Aztán rájöttem, hogy jó leírni a dolgokat és visszatértem a naplóíráshoz. Van úgy, hogy semmiségeket írok le, sőt olyan is, hogy oldalakon keresztül ragozom a semmit, de gyakran előfordul, hogy leírok olyan dolgokat is, amiket amúgy nem mondanék el senkinek. Nem azért, mert titok lenne, inkább mert nem tudom elmondani. Önostorozó megjegyzéseket mindig tesz az ember, akkor is, ha másokkal van, de ha egy családtagunk vagy barátunk előtt szúrjuk le magunkat, akkor a dolog veszít az éléből, sőt, inkább azért mondjuk, hogy a másik ellenvessen valamit, amitől jobb kedvünk lesz. Ha ugyanezt a Naplómba írom le, azt csak magamnak szánom. Ha leírom, hogy lusta vagyok, nem fogom a következő mondatban azt írni, hogy "Óh, dehogy vagy lusta, inkább csak meggondolt, de én így szeretlek...". Meg amúgy is, ez így biztos, megszidom magam és ezt írásban is rögzítem, így ha visszaolvasok ugyanúgy elszégyenlem magam miatta.

3. "Énidő":Nah igen, szerintem ez az, ami mindenkinek segít, ami mindenkinek kell. Legalább hetente egyszer szükség van pár órára, amikor csak magatokkal foglalkoztok. Átgondoljátok a hetet, hogy mit hogyan csináltatok, mit hogyan kellett volna és hogy hogyan tovább. Ilyenkor nem érdemes szidni magatokat, inkább csak konstatáljátok, hogy "Oké, ez most nem jól sült el, máskor máshogy csinálom.". Én erre az időre nem szoktam kinti programokat szervezni, inkább bentieket. Minden tekintetben. :) Mint ahogy a neve is mutatja, ez az az idő, amikor csak én vagyok, csak magammal foglalkozom. Én össze szoktam kötni ezt a napot a szépítkezős nappal:
- Kamillás arcgőzölés (Szigorúan műanyag edényből. Ahogy időd engedni, de 20 percig legalább hajolj az edény fölé, takard le magad egy törölközővel. Vigyázz, a kamilla szárít, utána használj krémet! Ha allergiás vagy rá, ne használd!)
- Arcradírozás (Én két naponta szoktam, szerintem nagyon sokat használ. Persze ha sűrűn radíroztok, nem mindegy, hogy milyen terméket használtok. Nekem nagyon érzékeny a bőröm, viszont a pénztárcám nem túl vastag, ezért a radír, amit mindenkinek ajánlani tudok egy Rossmannos termék: Synergen. Egyébként ebből a márkából szerintem minden szuper és ha érzékeny a bőrötök érdemes ezt használni. Én az ő radírjukat, korrektorukat és púderüket használom. Mind érzékeny bőrre van és antibakteriális.)
- Arcpakolás/ Arcmaszk (Sok pakolást otthon is el tudtok készíteni, maszkot pedig a Rossmannban lehet kapni. Nekem eddig mind bejött.)
- Hajmosás (Nálam ez egy elég húzós szertartás. Öblítés-Hajmosás-Öblítés-Balzsamozás-Várakozás-Öblítés-Hajpakolás-Várakozás-Öblítés-Víz felitatása-Hajspray-Hajfénykrém-Bebugyolálás-Várakozás-Amikor már majdnem száraz, egy kis hajszárítás, szigorúan nem túl meleggel, mivel az tönkre teszi a hajat.Vasalás csak 24 órával később! -Mit tegyek, a hajam a gyengém?! XD-)
- Fürdés (A szemedet a habfürdő látványával kényezteted, a lelkedet pedig az illatával. Én imádom a Palmolive Aroma Therapy lila, ylang-ylangos és íriszes tusfürdőjét. Képes vagyok órákig a kádban pihizni, olvasni és Naplót írni. Néha inkább lekapcsolom a fürdőben a villanyt és beviszek egy mécsest, relax zenét kapcsolok, hogy még jobban ki tudjam pihenni magam. Szerintem ez az, amire mindenképp rá kell szánni az időt néha-néha. Teljesen ellazít, megnyugtat és gyakran sokkal jobban jön az ihlet a forró illatos vízben. Érdemes egy törölközőt összecsavarni és berakni a nyakad alá, hogy ne nyomja szét a kád széle, sőt ha maximális hatást szeretnél, még a szemedre is tehetsz nedves ruhát.)
- Manikűr/ pedikűr (Ez már nem annyira nyugtató, de legalább csudiszépek lesznek a körmeid.)
- Testápoló (Ez elengedhetetlen!)

4. Relaxáció:Ez az abszolút chill out. Én ilyenkor betakarózom, felteszem a szememre a Mylomat és pihenek. Se TV, se laptop, csak a csend. Ezzel szemben, ha zakatol az agyam muszáj hallgatnom közben valamit. Nálam ez általában két dologban merül ki. Az egyik a relaxációs zene (pl.: esőerdő és persze még nagyon sokat találtok Youtube-on) a másik egy nagyon régi, Óz, a nagy varázsló mesejáték (olyan, mint a hangoskönyv, de nem felolvassák a történetet, hanem eljátsszák), amit még gyerekkoromban hallgattam. (Innen tudjátok letölteni!)
Érdemes úgy tervezni az idődet, hogy ne legyen belőle probléma, ha elalszol. :) 

5. Selejtezés:
Ezt egy másik gyurmás lány blogjában olvastam. Én idáig még nem jutottam el teljesen, de tervezem. Kiválogatom azokat a holmikat, amikre már nincs szükségem, és így az új ruháknak és az új "énnek" is lesz helye a szekrényben, az életben. :)

6. Apróbb szertartások:
Vannak bizonyos szokások, amik megnyugtatják az embert. Ezek közt vannak jók és rosszak is. Nálam például ilyen kis szertartás a teázás vagy a kávézás. Megnyugtat az elkészítése is, az is, amikor szürcsölöm. Minden egyes korttyal nyugodtabb leszek.


Remélem némileg hasznos volt ez az összeállítás. :) Szívesen fogadom a megjegyzéseiteket és az észrevételeiteket is. 

2012. március 15., csütörtök

Az én ösvényem

 21 éves vagyok (valójában pont félúton vagyok a 21 és a 22 között) és nagyon sok mindenbe belekezdtem az évek során, nagyon sok minden érdekelt. Persze gyerekkorban mindenki napról-napra más akart lenni, ha felnő, s ez nálam sem volt máshogy: énekes, régész, író, ügyvéd, színész és még sorolhatnám. Ezeknek a nagy részét valamilyen szinten ki is próbáltam és általában jól éreztem magam közben... de még mindig nem tudom, hogy mi leszek, ha nagy leszek, pedig már nagy vagyok.


          Emlékszem, általános iskola felső tagozatában elmentünk az osztállyal az iskolakiállításra és ott teljesen beleszerettem a divattervező sulikba. Mindig is nagyon szerettem rajzolni és már akkor nagyon sok ruhatervet készítettem, így talán valamilyen szinten tudatosan kerestem ezeket az iskolákat. :) Szóval leszögezhetjük, hogy már 12-14 éves korom óta ez vonz. Ezzel szemben mégsem mentem divatsuliba és ez így teljesen jó is volt, nem bánom, hiszen nagyon sok jó dolog történt velem a gimi alatt, sőt, talán eddigi életem legszebb négy éve volt. Ott beleszerettem a színjátszásba... és bevallom, mind a mai napig remélem, hogy egyszer lesz lehetőségem komolyan foglalkozni ezzel is.


          A gimnázium utolsó egy-két évében elkezdtem csomózott karkötőket készíteni megrendelésre. Szerettem csinálni és volt is rá vevő bőven, de nem gondoltam úgy, hogy ezzel szeretnék majd foglalkozni a későbbiekben is. Gimiben is serényen terveztem a ruhákat és gyakran megfordult a fejemben a divatiskola, de végül kommunikáció szakra mentem. Hogy mi motivált abban, hogy ezt a szakot válasszam? Valójában azon kívül, hogy szeretek beszélni semmi. Egyre több csalódás ért az iskolával kapcsolatban, mert másra számítottam, de szerencsére -végre- már csak fél évem van és -ha minden jól megy- befejezem, lediplomázom.


          A főiskolát megkezdve elkezdtem kacsintgatni egyéb technikák felé is. Ilyen volt például a zsugorka, ami nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet, de azért szívesen használtam és használom mind a mai napig. A zsugi után jött a süthető gyurma. Ezzel már korábban is foglalkoztam, de csak hobbi szinten, de most rögtön belevetettem magam a dolgok sűrűjébe. :) Nagyon szeretem ezt az anyagot, hiszen sok mindenre fel lehet használni és bármit meg lehet formázni vele. Ez lett a fő "területem", a süthető gyurma. Azóta még két dolog megtalálható a kínálatomban: az üvegcsés és az üveglencsés ékszerek. Az üvegcsés kollekciót az Alice Csodaországban ihlette eleinte, de azóta már igen sok féle elkészült. Az üveglencsés ékszerek pedig a leginkább személyre szóló ajándékok lehetnek, s igazán figyelemfelkeltőek.


          Most, hogy lassan befejezem a főiskolát ismét döntés előtt álltam: hogyan tovább? Végül a divattervezés mellett döntöttem. Ha minden jól megy, szeptemberben bele vágok. Ez az a dolog, ami a legtöbbször eszembe jutott, egészen pontosan minden nagy döntés előtt az opciók között volt, csak valahogy kihullott a sorból (Először: inkább a gimi, mint a szakközép, majd: először szerezzek diplomát.), ezért talán ez az, amivel foglalkoznom kell. Bár... ki tudja? De abban biztos vagyok, hogy ez egy olyan dolog, amit szívesen tanulok meg és a későbbiekben is szívesen foglalkoznék ezzel, s ez kezdésnek szerintem jó.


          Természetesen az ékszerkészítést nem szeretném és nem is fogom abba hagyni. Már nem úgy gondolom, mint annak idején a karkötőknél. Igenis ezzel szeretnék foglalkozni a későbbiekben is... sok minden más mellett. :) Meg persze ez is szoros kapcsolatban áll a divattal... s úgy tűnik ez az én "ösvényem". :)

2012. március 13., kedd

MushrooM???

          Gondolom most valami bemutatkozásfélét kellene produkálnom. Nos, akkor neki is kezdek.

          Gombácsi Zsófi vagyok és ékszerkészítéssel foglalkozom. A termékeimet megtalálod Meskán és Facebookon is MushrooM néven. Főleg süthető gyurmát használok az ékszereim készítésénél, ezen kívül üveglencsés ékszereket és üvegcsés láncokat szoktam készíteni. A blog segítségével szeretném még szélesebb réteggel megismertetni a kiegészítőimet és kicsit többet mutatni magamból azok számára, akik már ismerik, esetleg viselik is az ékszereimet.

          Szeretnék majd sok-sok képet hozni, játékokat indítani és ha nem veszitek zokon, akkor néhány történetet is megosztanék veletek.

          Remélem tetszeni fog a blog, igyekszem nem feladni és legalább hetente friss bejegyzéssel szolgálni Nektek!

Üdv és további szép estét,
Gombácsi Zsófi
MushrooM



Meska: