A harmadik hét

Most, hogy nyár van rá érek. Végre tudok kedvemre találkozókat szervezni, magammal foglalkozni és alkotni. Már egyszer említettem, hogy vannak egyes filmek, amik megihletnek. Valójában nem minden esetben ihletőek ezek, sokszor inkább csak nosztalgikusúak. Ha megnézem ezeket a filmeket, akkor visszaemlékszem arra, hogy milyen volt, amikor először láttam őket. S mivel általában ilyenkor a gyerekoromba térek vissza, alkotni is könnyebb, mivel szerintem a gyerekkor egy sokkal kreatívabb időszak, mint bármely másik. Pont ezért igyekszem megóvni magamban a gyereket. :)

Ezek a filmek teljesen vegyesek. Van köztük olyan is, amit nem is a gyerekkoromban láttam, mégis azt idézi. Az egyik kedvenc ihlető filmem a Két tojás száz bajt csinál. Aranyos, halloweeni, boszorkányos mese. Ma már persze "bugyutának" tűnik, épp ezért ezeket a filmeket nem is ajánlom azoknak, akiknek nem kötődik hozzájuk semmilyen emlékük. Imádtam és most is nagyon szeretem a Fantasztikus Labirintus című filmet. Minden benne van, ami kell: koboldok, labirintus, David Bowie. :) Legújabb kedvencem a Holdhercegnő, leginkább a ruhák és a hangulat miatt. :) Napestig sorolhatnám még az ilyen filmeket, de nem fogom, inkább belevágok a harmadik technika kipróbálásának körülményeibe.

Egyszer volt, hol nem volt... még hónapokkal ezelőtt rátaláltam egy számomra nagyon kedves és hasznos oldalon arra, hogy hogyan lehet egy követ gyönggyel befoglalni. Mivel fémallergiás vagyok, nagyon hasznosnak tartottam, ezért rögtön meg is néztem az elkészítés módját. Ezzel a technikával már régóta szemeztem, de mindig túl bonyolultnak tartottam. Valójában sosem néztem meg eléggé, ugyanis mikor jobban körüljártam a dolgot kiderült, hogy már évek óta használom ezt a technikát. Nagyon felbátorodtam, de nem voltak megfelelőek a gyöngyeim, így hanyagoltam a dolgot. Egészen múlt hétig, amikor "beütöttem" a fejem és elmentem a kedvenc boltomba bevásárolni. Egy kisebb összeget otthagyva kiválogattam négy nekem tetsző színt.

Az első peyote gyűrű

Mikor haza értem, rögtön elkezdtem egy gyűrűt fűzni minta alapján. Persze nem jött össze, így folyton le kellett bontani. Közben a fent említett halloweeni cukiságot néztem, így nem húztam fel magam. :) Végül úgy döntöttem, hogy a minta nem is tetszik, inkább megpróbálkozom egy egyszerű karikagyűrűvel. Örömmel jelentem, hogy sikerült... az első peyote technikás gyűrűm.

Tudom, hogy nem nagy szám, hiszen mások csodákat művelnek ezzel a technikával, de én csináltam, egyedül és ez elégedettséggel tölt el. :)  

A második hét

A "Minden hétre egy technika"* projektem következő állomása egyelőre a személyes kedvencem.

Anyukámnak már rég megtetszett egy gyűrű, ezért úgy döntöttem, hogy a közelgő születésnapjára egy kedves alkotótársamtól rendelek egyet az ő színvilágában. Mikor megérkezett a várva várt gyűrű olthatatlan vágyat éreztem arra, hogy magam is fűzzek egy hasonlót. :) Mivel sajnos/ szerencsére olyan vagyok, hogy ha valamit a fejembe veszek, akkor azt rögvest kipróbálom, ezért gyorsan neki is veselkedtem.

Anya megrögzött swarovski mániás, így itthon is volt még egy két csomaggal néhány színből. Sajnos egyikből sem volt elegendő a gyűrűhöz, így más megoldáshoz kellett folyamodnom.

Anya születésnapi gyűrűi

Végül így sikerültek a gyűrűk, melyeknek Anyukám annyira örült, hogy azóta már (tegnap este) készítettem neki egy zöld színűt is... sőt, magamat is megleptem egy csodálatosan csillogó méregzöld csodával. Mindezek mellett Anya szorgalmazza az effajta gyűrűk "forgalomba hozását" is. Ti mit gondoltok?

Hétvégén, szombaton és vasárnap más területen is próbálgattam a szárnyaimat, méghozzá a konyhában. Görög salit és tzatzikit készítettem szombaton, vasárnap pedig még gyorsan sütögettem egy kicsit, hogy legyen az ebédhez fincsi gyros husi. :) A desszert pedig -dobpergés- tiramisu volt, amit imádok. Nagyon szeretek főzni és erről is szerettem volna képet készíteni, de pikk-pakk minden elfogyott. :) A görög menü olyannyira bejött, hogy tegnap és ma ismét összedobtam egy kis salit és tzatzikit a mai grill party-ra. Ígééérem, mostantól ezt is fotózni fogom, hiszen végülis ez is kreatív kivetülés.

(Mivel szépen sorjában, kronológiailag haladok, ezért a tegnapi gyűrűkről még nem teszek fel képet... addig még vannak más kreálmányok is.)

*Egyelőre azért van egy nap több bejegyzés is, mert próbálom behozni magam. Ezen kívül az csak egy magam elé kitűzött cél, hogy hetente egy új technikát kipróbáljak. Igazából van -és remélem lesz is-, hogy egy hét alatt több j technikát is kipróbálok illetve megpróbálok elsajátítani. :)

Az első hét

GalakTITKOS gyűrű :)

Kicsit visszapörgetem az időt és ékszereket mutogatok. :)

Még vizsgaidőszak volt, amikor "beütöttem a fejem" és két tétel közt össze raktam néhány ékszert. Azt mondhatom, hogy valamilyen módon szinte megálmodtam őket, ugyanis ahogy megérkeztek a rendelt alapok, rájuk néztem és már láttam is, hogy mit szeretnék belőle készíteni. A látomásomban sajnos szín nélkül láttam az ékszereket, ezért elkezdtem gondolkodni, hogy mivel lenne a legszebb. Természetesen sikerült olyan színt kikevernem, amit nem csíp a kamera. Hiába javítottam a képet a valódi színt nem adta vissza. :(

Íme az első ékszer a "minden hétre egy technika" projektemből. (Bár ekkor még nem is volt úgy igazán a fejemben ez a projekt.) Bevallom, a gyűrű nem igazán lett az én színvilágom... persze megválni sem igazán tudok tőle, mert ő volt az eső ilyen ékszerem. A sors fintora, hogy a fémallergiám most már olyan szinten van, hogy egyáltalán nem merek semmi olyat hordani, ami nem ezüst.

Fekete macska

Pár perccel a gyűrű születése után készült el ez az igazán sok technikát ötvöző medál. Bár a macskákra is allergiás vagyok (főleg a házi macsekra, érdekes módon perzsára még nem jött ki a nyavalyám), mégis nagyon szeretem őket. Vagyiiis... a macskák jobban szeretnek engem, mint én őket. Nagyon édesek, nagyon aranyosak, de fenntartással kezelem őket. Fordítva ez nem igaz, engem mindig betalál az összes macska. XD

Valahogy úgy tudnám ezt a helyzetet leírni, mint amikor valakitől megkérdezik, hogy milyen országban, milyen tájon élne szívesen. Még ha soha nem is járt ott, valamiért vonzza az embert a hely. Én pedig nagyon szeretem a cicákat öt lépés távolságból, de mégis van köztünk valami "kapocs".

A technika vegyességét illetően ebben a medálban tényleg minden van, még papír is, ugyanis a cicát papírra festettem, hogy kicsit elkülönüljön a háttértől. Még strasszok is vannak benne... bár nem tudom, hogy miért tettem bele őket. :) Az alapot tekintve olyan kagylós szín lett a sok keverés eredménye, de főleg az acélszürke dominál.

Remélem "bejövős" volt az első két ékszer. :)))
   

Minden hétre egy technika

Nos vége, lediplomáztam. Már írtam róla, ezért tudjátok, hogy nem szerettem ezt az iskolát (BGF/ Külker Kar/ Kommunikáció és Médiatudomány szak/ PR és Szóvivői szakirány), ezért hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nem csúsztam semmivel és ahogy ''illik", 3 év alatt elvégeztem a sulit. Ugyan a diplomám még nincs a kezemben hivatalosan mégis örülök... most már diplomás munkanélküli vagyok. XD

Már rég elhatároztam, hogy ezen a nyáron nem fogok tétlenkedni, s többek között ezért (bár nem csak a nyár miatt) határoztam el azt, hogy bakancslistát készítek. Nagyon jó érzés, hogy egyre több dolgot ki tudtam már húzni a listámról.

A nyári punnyadást, passzívkodást azzal is ellensúlyozni akarom, hogy kitaláltam, igyekszem majd minden héten kipróbálni, elsajátítani egy újabb technikát. Összeírtam, hogy mikbe szeretnék majd belekóstolni, s szépen lassan, de biztosan haladok majd. Természetesen nem fogok és nem is akarok mindennek a mesterévé válni, csak szélesíteni szeretném a látóköröm, s némely technikát esetleg ötvözni fogok az eddig használtakkal.

Mostantól majd igyekszem minden újdonságot közölni itt. Már van négy kép, amit nagyon szeretnék megmutatni, de sajnos az idő szorít, sietnem kell, itt a nyár és találkozóm van. Remélem tetszeni fognak a próbálkozásaim. :)  

600-as játék

Végre eljött ennek a játéknak is az ideje. Hosszú ideig tartott, amíg eljutottunk idáig, de sikerült. :)
Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen legyen a játék, mi legyen a nyeremény és hogy mik legyenek a szabályok. Végül az utolsó pillanatban jött egy ötlet, ami minden addigi tervet felborított.

Kicsit bonyolultabb lesz, mint az eddigi játékok, de azért remélem elnyeri a tetszéseteket és sokan fogtok játszani!

FONTOS, hogy minden lépést teljesíteni kell, különben nem kerülhetsz be a kalapba!

A nyeremény:

Mivel már ugyancsak itt van a jó idő, egy, sőt két virágos nyeremény közül választhat a nyertes. Remélem Ti is úgy szeretitek a cseresznyevirágot, mint én, ugyanis ez a virág ihlette mind a két díjat.
Egy hosszú, cseresznyevirágos fülbevaló és egy cseresznyevirágos üveglencsés gyűrű közül választhattok.

A játékszabályok:

Hozzáadás ÉRDEKLŐDÉSI KÖR listához!

Itt kezd bonyolódni a dolog...
1. Légy az oldalam követője!
(https://www.facebook.com/pages/MushrooM/200333546678561)
2. Add hozzá az oldalt ÉRDEKLŐDÉSI KÖR listához!*
3. Örökítsd meg! (Ha kész vagy a listával, menj a kezdőlapodra és nyomj egy PRINT SCREEN gombot. Ez után nyiss meg egy Paintet, majd "Beillesztés". Mentsd el a képet!)
4. Küldj nekem egy e-mailt a mushroomdesign@windowslive.com címre, ami tartalmazza: a KÉPET, azt, hogy melyik nyereményt szeretnéd (fülbevaló vagy gyűrű) és a FB-os profilod linkjét.

A játékfelhívás megosztása nem kötelező, de nagyon hálás vagyok annak, aki mégis megteszi. :)

A játék vége:
A játékot akkor zárom le, ha az oldal rajongóinak száma eléri a 666 főt. (Ne gondoljatok rosszra, az ok: könnyen megjegyezhető, nem túl közeli és nem is túl távoli.)
FONTOS, csak azoknak a neve kerül be a kalapba, akik MINDEN lépést teljesítettek!
A sorsolást a The hat programmal fogom végezni a játék lezárását követő egy héten belül.

Segítség!
Ha segítségre van szükségetek, vagy kérdésetek van, nyugodtan keressetek meg maiben! :)




* Ez azért jó, mert így mindig látni fogjátok a kiírásaimat. Mivel a FB fizetőssé vált az oldalak számára, ezért az oldalak követőinek csak egy igen csekély százaléka látja az adminisztrátorok bejegyzéseit. Ez egy kiskapu annak érdekében, hogy ne maradjatok le az újdonságokról! :)

...chill out...

Nos igen chill out... a kedvenc időtöltésem. :) Nem hiába a mediterrán népek iránti vonzalmam, teljesen megértem őket, kell a szieszta. Hogy komolyra fordítsam a szót: tényleg kell, szükség van rá!

Biztos Veletek is előfordult már, hogy kicsit besokalltatok a hétköznapi teendőitektől. Üresnek éreztétek magatokat, kimerültnek, esetleg még hasznavehetetlennek is. Sokan csak rálegyintenek, mondván, hogy "majd elmúlik", de ez nem így van, sőt, inkább egyre elmélyül a rossz kedvünk.

Velem is előfordult, hogy be-bedepiztem. Ilyenkor nem volt semmihez sem kedvem, csak néztem ki a fejemből. Alkotni sem tudtam, mert úgy éreztem, hogy hiába. Nem akartam, pontosabban nem volt erőm semmit sem csinálni, mert úgy gondoltam, hogy minden fölösleges. Kilátástalannak éreztem az egész jövőmet. Eleinte mindig kiváltotta valami, aztán ahogy egyre csak gyülemlett bennem a stressz és egyre nagyobb nyomás nehezedett a vállamra, sűrűbben fordult elő. Végül már nem kellett, hogy legyen a rossz hangulatomnak bármi kiváltó oka. Így keltem fel, ilyen volt az egész napom, így is feküdtem le és ez így ment hosszú ideig. Sokat sírtam ok nélkül és még többet hibáztattam magam, de nem tudtam rávenni magam arra, hogy cselekedjek.

Aztán rájöttem, hogy ez már tarthatatlan. Elkezdtem gondolkodni, hogy mi az, ami megnyugtat, mi az, amitől jobban vagyok. Amit most leírok, az sajnos nem egy recept, ami mindenkinek beválhat, hiszen mindenki más, de az biztos, hogy mindenkinek kellenek a célok, kell az "énidő" (ez nem az én megfogalmazásom, az Angel's Army oldalán olvastam és magamra formáltam a jelentését). Szeretném, ha tudnék néhány ötletet adni, azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogjatok hozzá az életetek "kipucolásához". :)

1. A bakancslista:
Nekem elegem lett abból, hogy eltervezek dolgokat, de a megvalósításukig már nem jutok el. Hiába cetliztem ki az aznapi teendőimet, nem csináltam meg semmit. Éppen ezért még 2011. decemberében összeállítottam egy listát (alkalomadtán bővíteni is szoktam) azokról a célokról, amiket 2012-ben szeretnék elérni és amint megcsináltam valamit, kipipálom. A lista motivált, ám mivel van rá 12 hónapom, nem érzem úgy, hogy sürgetne. Azt pedig, hogy mit csináltam már meg, csak én látom, mivel a Naplómban vezetem a listát. (Azért a páromnak el szoktam dicsekedni, hogy ezt-azt megcsináltam már, hátha csurran-cseppen egy-két jó szó.)

2. A Napló:

Fiatalabb koromban mindent leírtam a Naplómba, aztán kezdtem elhanyagolni az írást. Nem tartottam fontosnak, hogy mindent megörökítsek, mert rájöttem, hogy a memóriám jó, amúgy pedig valakinek tutira elmesélem a velem megesett sztorikat, ezért nem akartam még le is írni. Fölöslegesnek találtam. Véget ért a kamasz kor, nem voltak már emberiséget megváltó gondolataim és titkaim. Aztán rájöttem, hogy jó leírni a dolgokat és visszatértem a naplóíráshoz. Van úgy, hogy semmiségeket írok le, sőt olyan is, hogy oldalakon keresztül ragozom a semmit, de gyakran előfordul, hogy leírok olyan dolgokat is, amiket amúgy nem mondanék el senkinek. Nem azért, mert titok lenne, inkább mert nem tudom elmondani. Önostorozó megjegyzéseket mindig tesz az ember, akkor is, ha másokkal van, de ha egy családtagunk vagy barátunk előtt szúrjuk le magunkat, akkor a dolog veszít az éléből, sőt, inkább azért mondjuk, hogy a másik ellenvessen valamit, amitől jobb kedvünk lesz. Ha ugyanezt a Naplómba írom le, azt csak magamnak szánom. Ha leírom, hogy lusta vagyok, nem fogom a következő mondatban azt írni, hogy "Óh, dehogy vagy lusta, inkább csak meggondolt, de én így szeretlek...". Meg amúgy is, ez így biztos, megszidom magam és ezt írásban is rögzítem, így ha visszaolvasok ugyanúgy elszégyenlem magam miatta.

3. "Énidő":Nah igen, szerintem ez az, ami mindenkinek segít, ami mindenkinek kell. Legalább hetente egyszer szükség van pár órára, amikor csak magatokkal foglalkoztok. Átgondoljátok a hetet, hogy mit hogyan csináltatok, mit hogyan kellett volna és hogy hogyan tovább. Ilyenkor nem érdemes szidni magatokat, inkább csak konstatáljátok, hogy "Oké, ez most nem jól sült el, máskor máshogy csinálom.". Én erre az időre nem szoktam kinti programokat szervezni, inkább bentieket. Minden tekintetben. :) Mint ahogy a neve is mutatja, ez az az idő, amikor csak én vagyok, csak magammal foglalkozom. Én össze szoktam kötni ezt a napot a szépítkezős nappal:
- Kamillás arcgőzölés (Szigorúan műanyag edényből. Ahogy időd engedni, de 20 percig legalább hajolj az edény fölé, takard le magad egy törölközővel. Vigyázz, a kamilla szárít, utána használj krémet! Ha allergiás vagy rá, ne használd!)
- Arcradírozás (Én két naponta szoktam, szerintem nagyon sokat használ. Persze ha sűrűn radíroztok, nem mindegy, hogy milyen terméket használtok. Nekem nagyon érzékeny a bőröm, viszont a pénztárcám nem túl vastag, ezért a radír, amit mindenkinek ajánlani tudok egy Rossmannos termék: Synergen. Egyébként ebből a márkából szerintem minden szuper és ha érzékeny a bőrötök érdemes ezt használni. Én az ő radírjukat, korrektorukat és púderüket használom. Mind érzékeny bőrre van és antibakteriális.)

- Arcpakolás/ Arcmaszk (Sok pakolást otthon is el tudtok készíteni, maszkot pedig a Rossmannban lehet kapni. Nekem eddig mind bejött.)
- Hajmosás (Nálam ez egy elég húzós szertartás. Öblítés-Hajmosás-Öblítés-Balzsamozás-Várakozás-Öblítés-Hajpakolás-Várakozás-Öblítés-Víz felitatása-Hajspray-Hajfénykrém-Bebugyolálás-Várakozás-Amikor már majdnem száraz, egy kis hajszárítás, szigorúan nem túl meleggel, mivel az tönkre teszi a hajat.Vasalás csak 24 órával később! -Mit tegyek, a hajam a gyengém?! XD-)
- Fürdés (A szemedet a habfürdő látványával kényezteted, a lelkedet pedig az illatával. Én imádom a Palmolive Aroma Therapy lila, ylang-ylangos és íriszes tusfürdőjét. Képes vagyok órákig a kádban pihizni, olvasni és Naplót írni. Néha inkább lekapcsolom a fürdőben a villanyt és beviszek egy mécsest, relax zenét kapcsolok, hogy még jobban ki tudjam pihenni magam. Szerintem ez az, amire mindenképp rá kell szánni az időt néha-néha. Teljesen ellazít, megnyugtat és gyakran sokkal jobban jön az ihlet a forró illatos vízben. Érdemes egy törölközőt összecsavarni és berakni a nyakad alá, hogy ne nyomja szét a kád széle, sőt ha maximális hatást szeretnél, még a szemedre is tehetsz nedves ruhát.)

- Manikűr/ pedikűr (Ez már nem annyira nyugtató, de legalább csudiszépek lesznek a körmeid.)
- Testápoló (Ez elengedhetetlen!)

4. Relaxáció:Ez az abszolút chill out. Én ilyenkor betakarózom, felteszem a szememre a Mylomat és pihenek. Se TV, se laptop, csak a csend. Ezzel szemben, ha zakatol az agyam muszáj hallgatnom közben valamit. Nálam ez általában két dologban merül ki. Az egyik a relaxációs zene (pl.: esőerdő és persze még nagyon sokat találtok Youtube-on) a másik egy nagyon régi, Óz, a nagy varázsló mesejáték (olyan, mint a hangoskönyv, de nem felolvassák a történetet, hanem eljátsszák), amit még gyerekkoromban hallgattam. (Innen tudjátok letölteni!)
Érdemes úgy tervezni az idődet, hogy ne legyen belőle probléma, ha elalszol. :) 

5. Selejtezés:
Ezt egy másik gyurmás lány blogjában olvastam. Én idáig még nem jutottam el teljesen, de tervezem. Kiválogatom azokat a holmikat, amikre már nincs szükségem, és így az új ruháknak és az új "énnek" is lesz helye a szekrényben, az életben. :)

6. Apróbb szertartások:

Vannak bizonyos szokások, amik megnyugtatják az embert. Ezek közt vannak jók és rosszak is. Nálam például ilyen kis szertartás a teázás vagy a kávézás. Megnyugtat az elkészítése is, az is, amikor szürcsölöm. Minden egyes korttyal nyugodtabb leszek.


Remélem némileg hasznos volt ez az összeállítás. :) Szívesen fogadom a megjegyzéseiteket és az észrevételeiteket is. 

A zene az kell...1. rész

Már régóta gondolkodtam azon, hogy mikről szeretnék bejegyzést írni itt, a blogon, s végül egy egészen hosszú listát állítottam össze. Természetesen nem csaphattam bele rögtön a lecsóba, ezért írtam „bevezető” részt és egy kis ismerkedős szöveget is. Ha a listám szerint haladnék, akkor most egy életemet meghatározó élmény(sorozat) leírása következne, de úgy gondolom az már túl sok lenne belőlem. Le fogom írni azt is, mert meg szeretném osztani Veletek, de majd máskor. J

A mostani bejegyzésemet az engem megihlető dolgoknak, ebben az esetben főleg a zenének szeretném szentelni. Valószínűleg ez egy több írásból álló bejegyzés lesz, mivel mindig van egy-két újabb kedvencem. Remélem szívesen olvassátok majd ezt a bejegyzést és nem foglak untatni Titeket.

American McGee’s Alice:
Ezt a játékot nagyon szeretem és a zenéi egyszerűen szuperek. Kicsit borongós, sötét, néha félelmetes és sejtelmes. Nem igazán ihletet adó, inkább az alkotáshoz használható tökéletes aláfestő zenének nevezném. Legalábbis számomra ezt jelenti. Néha a monotonitása miatt, néha az óraketyegés miatt. Azt hiszem valamiféle ügyködést, szerelést hallok ki belőle, ami számomra is meghozza a hangulatot a munkához. J

Alice in Wonderland filmzenék:
Az Alice Csodaországban sokat jelent számomra. Mind a rajzfilm, mind a különböző feldolgozások nagy szerepet játszottak az életemben. Kicsi koromban nagyon sokat néztem a Disney mesét, Anya hátán pedig már a hideg futkosott tőle. Huszonegy éves koromban kiderül, hogy több dolog köt ehhez a történethez, mint gondoltam… de ez majd egy másik bejegyzés lesz.
Miért szeretem a zenéit? Nem is tudom, magával ragadnak egy különös világba. Ezeket a zenéket inkább tekintem ihletőnek, mert olyan, mintha a ritmusa és a dallama bekapcsolna az agyamban egy gombot, ami a fantáziámért felelős. Mint egy lepkeháló, úgy fogja be a körülöttem repkedő ékszerötleteket, hogy aztán kiválogassam belőlük azokat, amiket meg szeretnék valósítani.
Munka közben is gyakran hallgatom ezeket a zenéket, mert életet és színt visznek az alkotásimba, a kezembe pedig lendületet.

Avril Lavigne: Alice
Ez a szám nagyon passzol hozzám. Gyakran hallgatom, mind a hétköznapjaimban, mind alkotás közben. Szeretem a szövegét és a dallamát is és úgy gondolom, hogy néhány sor még az ékszereimhez is teljes mértékben illik. Kitaláljátok, hogy melyik? J

Enya:
Enya legtöbb dala olyan, mintha nem erről a világról való lenne és alkotás közben én nem vagyok ezen a világon. J Az ötletek jönnek-mennek, néha felidegesítem magam, de ettől függetlenül végig olyan, mintha egy képzeletbeli, csodaszép réten járnék, ahol minden egyes virágból újabb ötlet bontakozik ki. Talán közhelyes, de nekem akkor is ez a kedvencem.

Spiral Dance:
Kissé mantraszerű, ám mégis varázslatos. J Hallgassátok meg!